Domján Attila, volt növendékem kezdeményezésére találkozót szervezünk 2024.március 23-án a Honvéd Kaszinóban 18 órakor. A találkozót a Kanizsa Big Band fogadta be.
A találkozó ötlete bennem is elindította a visszaemlékezést, a nosztalgiázást. Mélyre kellett ásni. Annyira a mában élünk. Olyan nagy az időbeli távolság. Nekem a 80-as évek rendkívül fontosak voltak. Sok mindent csináltam egyszerre. Talán túl sokat is. Ezért kellett befejeznem a munkát a HBB-vel is. Ebben az időintervallumban nősültem meg (1983), ekkoriban született első gyermekem, fiam István (1987), költöztünk, felújítottunk. A Hot Brass Band-del is heti 3szor próbáltunk. Jártam szimfonikus zenekarra, kórusra. Hangszereltem és játszottam a tanári fúvósötösben. Hétvégente zenéltem. Egyszóval sok volt, és a család gyarapodásával egyre több lett a program. A próbahelyszínek is megszűntek, problémásak lettek. –
Hol voltak ezek a próbahelyszínek? Az első időben a Fabik Károly Úttörőházban. Utána kerültünk a mai Honvéd Kaszinóba, ahol Ernszt Katalin volt az igazgató. Férje Nemere László pedig állandó segítője lett az együttesnek. Korai halála megrázott minannyiunkat.
Tulajdonképpen ezt a visszatekintést és elemzést (ami rendkívül felületes) Domján Attila felkérése indikálta. Vissza kellett hozni azokat az emlékeket is, amelyek alapvetően a zenekar repertoárjának magyarázatául szolgálhatnak. Hát! Sokáig tartott. Olyan nagy és érdekes utat jártam be azóta.
A tizenéves koromban rám gyakorolt zenei hatások jelentek meg a zenekarok repertoárjában. A könnyebbeket az úttörőzenekar, a nehezebbeket a Hot Brass Band kapta. A zenei hatások máig tartanak és remélem még sokáig folytatódnak. Manapság nagyon érdekel Jacob Collier, Hiromi Uehara, Cory Henry, Várallyay Petra, Borbély Mihály, Elek István, Gadó Gábor, Esperanza Spalding, Cécile McLorin Salvant stb. munkássága. És mindig jönnek új felfedezettek!!!
A zenekar alapításának előzményei.
1977-ben kerültem kezdőtanárként a kanizsai Állami Zeneiskolába rézfúvóstanárnak. Elődöm, volt tanárom Bogáthy József kb. 1974-ben hagyta ott a kanizsai zeneiskolát. Úgy emlékszem 1968-ban került oda. A kb. hat éve alatt sikerült a városban, egyrészt az Úttörőház és az Ipari Szakmunkásképző fenntartásában fúvószenekart alapítania. A városban ekkor katonazenekar is működött. Mindez elvárásként jelent meg előttem. A Bogáthy féle zenekarból 1977-re alig maradt valaki. A megmaradt hangszerek is elhanyagolt állapotban voltak, többek között az első világháborús Stowasser hangszerek. A jelentkező gyerekek többsége trombitálni akart, így alig jutott harsonára, tenor-baritonkürtre, vadászkürtre valaki. Ahogy múlt az idő, egyre több hangszert sikerült vásárolni és a hiányhangszerek is beteltek, de még mindig nem volt elég belőlük.
Először a fontos felkéréseknek kellett eleget tennem. Pl. ünnepségeken (ott általában megoldottam trombita fanfárokkal), ballagásokon (oda át kellett hangszerelnem a ballagási dalokat). Általában mindent át és meg kellett hangszerelnem, illetve keresnem kellett olyan darabokat, amit valahogyan elő tudtunk adni. Az évek múlásával, ahogy egyre több növendékem lett, bővültek a lehetőségeim.
Volt néhány év kezdeti szakasz, amikor még keveredtek a gyerekek a későbbi Hot Brass Band tagjaival, valamint az első évek egy hagyományos fúvószenekar alapítását célozták meg. Igazából a közel 10 évig tartó igazi profil talán 1979-től datálható.
A kezdeti időszak fúvószenekari próbálkozásaitól hamar megváltam. Magam sem szerettem az „indulós” fúvószenét. Volt egy elképzelésem: talán a gyerekek számára ismert populáris stílusú darabok, jazz-os darabok, mint pozitív motiváció segítik a célt, a gyerekek hangszeres tudásának fejlesztését. Forradalmi tettnek számított a 80-as években a populáris, jazz-os repertoár, a zenekari összeállítás (fúvósok, szinti, gitár, dob, basszus). Amikor a hetvenes évek végén Gershwin dalokat adtak elő tanítványaim a zeneiskolában, a kollégák nagyon furcsán néztek rám! Azóta a tantervekbe is bekerülhettek az igényes könnyűzenei darabok, bár Gershwin nem nevezhető könnyűzenének.
Már szakiskolás koromtól kezdve érdekelt a jazz, főleg a jazz elmélete. Több spirálfüzetet teleírtam magnóról leírt darabokkal. Sokat hangszereltem belőlük mindenféle együttesre. Már akkor kacsingattam a zeneszerzés és improvizáció felé is.
Ebben az időben nem lehetett kapni jazz-kottákat, külföldieket egyáltalán nem. Jazz ismereteim bővítése érdekében magántanulmányokat folytattam Gadó Gábornál, Süle Lászlónál. Látogattam órákat a „jazz-tanszakon” Friedrich Károlynál, Gonda Jánosnál. A rendszeres szakmai és elméleti továbbképzéseken kívül három alkalommal részt vettem a Tatabányai Nemzetközi Zenei Tábor munkájában. Szakiskolában Kircsi László tanította a zenetörténetet, aki a klasszikusok mellett megismertetett bennünket az indiai zenével, az éppen akkor friss Jézus Krisztus Szupersztár zenéjével, s természetesen a XX. Századi avantgárd zenei stílusokkal, előadókkal. Mindezt a nyitottságot igyekeztem átvenni.
Már a konziban is érdekelt a hangszerelés, a különféle hangszerek működése. Ebben segített a jazz iránti érdeklődésem is. Abban az időben (70-es, 80-as évek) nagyon kevés jazzkottát lehetett megszerezni, azokat is csak ismerősökön keresztül. Maga a műfaj megismerése is korlátozott volt. A konzis éveim kedvenc populáris zenéi még a rockzenéhez kapcsolódtak. Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath, Chicago, Earth, Wind & Fire, Emerson, Lake & Palmer, Santana stb. 1973-ban halottam először a Chase, a Brecker Braders, Spyro Gyra, Blood, Sweat and Tears, Colosseum, Weather Report, The Mahavishnu Orchestra együttesekről. Ezután további előadók kerültek az érdeklődési körömbe: Pat Metheny, Herbie Hancock, Miles Davis, Chick Corea, George Benson, Wes Montgomery, Maynard Ferguson, Al Di Meola, Lenny White, Stanley Clarke, Billy Cobham, Jaco Pastorius stb. Mindezen együttesek és előadók nagy hatással voltak rám. Mindenáron ki akartam deríteni ezeket az érdekes zeneszerzői, hangszerelési és hangszeres fogásokat, amiket hallottam. No, de hol hallottam? Ócska minőségű magnófelvételek álltak rendelkezésemre, amelyekből spirálfüzetekbe írtam a sokszor meghallgatott zenei részleteket. Leginkább Brecker Brothers zenéje érdekelt. Főiskolás koromban ismertem meg a még talán általános iskolába járó Gadó Gábort, aki egy zseni volt és az ma is, a velejáró minden nehézséggel együtt. Baráti kapcsolatba kerültünk. Hatása, beszélgetéseink, az általa megismertetett zenék sokáig hatással voltak rám. A főiskolán alapítottunk egy zenekart, amit én vezettem MF8 néven. Műszaki Főiskola 8 tagú zenekara a jelentése. Tagjai főiskolás társaim és a műszaki főiskola hallgatói voltak, és néhány külsős. A basszusgitáros Gayer Ferenc volt, aki ma a Jazz-szövetség elnöke, a Budapest Ragtime Band vezetője. Néha beszállt hozzánk Muck Ferenc is. Én itt gitároztam.
Közben – ne felejtsük el – klasszikus zenét tanultam. Pl. középiskolás koromban gyakran beültem a szepetneki könyvtárba, ahol Bach fugákat hallgattam. Nagyon kedveltem Hidas Frigyes zenéjét, katartikus hatással volt rám Mozart Don Giovanni-ja, Bartók és Kodály mindig a kedvenceim közé tartoztak. Főiskolás koromban énekeltem a Liszt Kórusban, ahol szinte végigénekeltük a nagy oratóriumokat, passiókat és miséket. Mindez a hetvenes évek hatása! Zenei ízlés szempontjából mindenevő voltam. Sokat segített ebben zenetörténet tanárom Kircsi László, aki rendkívül nyitott ember volt. Ezt a nyitottságot próbáltam és próbálom megőrizni. Mára el is jutottam a hangszín alapú zenéhez.
Katonaéveim alatt (1976) közeli barátságba kerültem Elek Istvánnal, ez a barátság azóta is tart.
Fontos volt számomra – a hangszerelési feladatokból adódott -, hogy a klasszikus zeneelméleti ismereteimet karban tartsam, fejlesszem. Ebből adódóan részt vettem a zeneiskola továbbtanulóinak zeneelméleti felkészítő tevékenységében. A felkészítési munka problémáiból adódott, hogy a 90-es évek elejétől a figyelmem a számítógép képességfejlesztésben történő alkalmazása felé fordult. l990-óta az érdeklődésem a számítógép kreativitást fejlesztő lehetőségei felé fordult. Eleinte főként a zenével kapcsolatos szoftverek érdekeltek, később megismerkedtem az irodai és a grafikus alkalmazásokkal is. A tapasztalatokból adódott a gondolat, itt egy lehetőség a korai zenei kreativitás megtartására az alapfokú zeneoktatásban. Míg az előképzőben és az első szolfézs osztályokban vannak nyomok a kreativitás fejlesztésére, addig később ez valahogy elmarad, és utóbb már, ha improvizálni vagy alkotni kellene, nem megy. Elkezdtem dolgozni ezen a problémán. A munka során ismertségre tettem szert a szakterületen.
A területen elért ismertségem miatt1998-ban az alapfokú művészeti iskolák követelményei és tantárgyi programjai előkészítésekor az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek egy speciális, kifejezetten a számítógép-szintetizátor relációra írt tanterv megírására. A programot 1999-ben adták ki. Lektoraim Jeney Zoltán és Szigetvári Andrea zeneakadémiai professzorok voltak.
Lehetőségem és felelősségem tantárgyam fejlesztése, miután a tantervet alkalmam volt 1998-ban kidolgozni és 2009-ben a módosítási feladatokat elvégezni. A tantárgyfejlesztői munka folyamatos feladat, nagy kihívás számomra. A fejlesztői munkán belül a kreativitással, az improvizációval foglalkozok célzottan.
Az 1993-1919-ig tartott igazgató tevékenységem külön fejezetet érdemel.
Most, hogy 2019.08.01-től nyugdíjas vagyok, egyre inkább érzem, hogy szükségem van nagyobb rendre a dolgaimban. Most, hogy több időm van, lehetőséget kaptam, hogy rendszerezzem és befejezzem a kész, illetve félbehagyott munkáimat. Nyugdíjasként kevés óraszámban taníthatok. 48 éve tanítok.
Szakmai életpályámon nagy lehetőségeket kaptam, amelyeket igyekeztem megragadni. Óriási feladat az általam írt tanterv, a számítógépes zene” tárgy gondozása, fejlesztése. A további szakmai életemet ennek a fő iránynak szeretném szentelni. Ebben az évben már második alkalommal mentorálom a Zeneakadémia végzős zenei médiaművész szakának végzős tanárképzőseit.
Visszatekintés a HBB-s időkre csodálatos felfrissülés számomra, és megértését jelenti életem jelenlegi szakaszának.
Baráth Zoltán
2024. 02. 20.